A magyar-francia irodalmi kapcsolatokról szóló rendezvényünket 2018. május 3-án tartottuk meg, ezúttal a Francia Intézetben (Budapest, I. Fő u. 17.). Az előadás címe -„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” is jelezte, hogy a magyar írók és költők, mint például Batsányi János a XVIII. században, már a történelmi múltban megkülönböztetett figyelmet szenteltek mindannak, ami Franciaországban történt. Bár a két ország politikai kapcsolatai távolról sem voltak mindig felhőtlenek – erről tanúskodik például Kuncz Aladár Fekete kolostor (1928) című műve az I. világháború idején internált franciaországi magyarokról – de a kétoldalú szellemi kapcsolatokra jellemző, hogy ezt a művet a Gallimard könyvkiadó már 1937-ben kiadta Franciaországban. Vajon aktuálisak-e még Batsányi János sorai, melyek egy kiváló emigráns magyar irodalmár, Gara László jóvoltából jelentek meg franciául a múlt század hatvanas éveiben az Éditions du Seuil által kiadott „Anthologie de la poésie hongroise” (A magyar költészet antológiája) című kötetben kiváló francia költők fordításában. (Az előadás címadó versét – akárcsak más magyar költők verseit – történetesen Jean Rousselot és Eugène Guillevic fordította.) Milyenek a kortárs magyar irodalom kapcsolatai a mai Franciaországgal? A két előadó, A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója és Fáber András c. egyetemi docens, egyesületünk elnökségi tagja, több tucat könyvvel érkezett a találkozóra: javarészt mai magyar írók és költők műveinek francia fordításaival. Ezek nagy része a budapesti Francia Intézet könyvtárában is megvan. A személyes elemekben is bővelkedő beszélgetés során szóba került az emigráns Gara László vagy a ma is élő Kassai György franciaországi műfordítói és műfordítás-szervező tevékenysége, melynek során a XX. század kiváló francia írói és költői elkezdtek magyar költőket és írókat fordítani. Ma már a nagy franciaországi könyvesboltokban a régi és a mai magyar irodalom számos kiváló alkotása várja az érdeklődő olvasókat.
Un événement destiné aux relations littéraires franco-hongroises a eu lieu le 3 mai 2018 à 17h00 à l’Institut Français de Budapest, (Budapest, I. Fő u. 17). Le titre « … vous verrez apparaître / Le destin que pour vous on écrit à Paris », les mots empruntés au poète hongrois de 18ème siècle János Batsányi (traduction : Eugène Guillevic et Jean Rousselot), parus pour la première fois en français en 1962 – grâce à Ladislas Gara – aux Éditions du Seuil dans la remarquable « Anthologie de la poésie hongroise », prouvent que les hommes de lettres hongrois ont toujours été attentifs à ce qui se passait en France. Alors que les relations politiques entre les deux pays n’étaient pas toujours au beau fixe – comme le livre «Le Monastère noir » (1931) de l’écrivain Aladár Kuncz, consacré à la destinée des Hongrois internés en France au cours de la Première Guerre mondiale en témoigne notamment – il est non moins révélateur que le roman en question a déjà été publié en France en 1937 chez Gallimard. Quelles sont les relations qu’entretient la littérature hongroise contemporaine avec la France d’aujourd’hui ? Est-ce que l’enseignement du poème de Batsányi est toujours d’actualité ? Tels étaient notamment les principaux sujets traités par Magda A. Szabó, directrice stratégique du Théâtre National et András Fáber, maître de conférence honoraire, membre du CA de notre Association. En évoquant également des souvenirs personnels, ils ont présenté une vingtaine de volumes, des œuvres d’écrivains hongrois contemporains traduits récemment en français, accessibles pour la plupart à la Médiathèque de l’Institut. Les conférenciers ont également évoqué l’activité de Ladislas Gara, émigré en France, ou de Georges Kassaï, nonagénaire mais toujours actif, en faveur de la traduction d’œuvres littéraires hongroises. C’est notamment grâce à eux que les meilleurs écrivains et poètes français se sont mis à traduire les chefs-d’œuvre de la littérature hongroise. À l’heure actuelle, ceux-ci attendent leurs lecteurs sur les étagères des grandes librairies en France.
Végül Konok Marianne végigvezette a csapatot a lakáson, hogy egy Modrian-stílusú konyhaszekrénnyel büszkélkedhessen, de közben a sok szép tárgy között megcsodálhattuk Hetey Katalinnak, Konok Tamás nemrég elhunyt feleségének rész és egész viszonyát körbejáró, mozgatható részekből építkező geometrikus alapformákat bemutató fém- és faszobrait. Nagyon köszönjük a meghívást, mindenkinek emlékezetes élmény volt ez a látogatás!
