A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nemzeti Érdemrend (Ordre national du Mérite) |
||
|
||
Adományozza a Francia Köztársaság | ||
Típus | többfokozatú kitüntetés | |
Kaphatják | különböző fokozatokban, polgári és katonai osztályokba sorolva, a társadalom arra méltó tagjai | |
Indoklás | polgári vagy katonai közszolgálatban, illetve kimagasló egyéni tevékenység során szerzett érdemek elismerése | |
Státusz | jelenleg is adományozható |
A Nemzeti Érdemrend (Ordre national du Mérite) a Becsületrend után következő második,[2] egyben legfiatalabb francia kitüntető cím, egyfajta nemzeti lovagrend.
Fokozatai
A Nemzeti Érdemrendben három rang van:
- lovag (chevalier)
- tiszt (officier)
- parancsnok (commandeur)
és két méltóság:
- főtiszt (grand officier)
- nagykereszt (grand-croix)
Történeti áttekintés
Charles de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök 1963. december 3-án írta alá a Rend megalapításáról szóló 63-1196 számú elnöki rendeletet. A Rendbe történő felvétellel ismerik el a katonáknak vagy polgári személyeknek a nemzet szolgálatában tett „megkülönböztetett érdemeit”, meghagyva a Becsületrendnek a „kimagasló érdemek” elismerését.
A rendelet aláírása két okból is jelentős volt:
- A második világháború után, az indokínai és az algériai háborúk miatt már annyi személyt kellett felvenni a Becsületrendbe, hogy félő volt, hogy a legnagyobb francia kitüntető cím devalválódik. Ezt akadályozta meg az új szervezetet létrehozása, melynek alapszíne a francia trikolór kékje lett.
- A Rend megalakítása lehetővé tette, hogy a túlzott számú „d’outre-mer”, illetve érdem után adható rendjelek területén is rendet tegyenek: közülük tizenhetet töröltek,[3] és csak az Akadémiai Pálmák Rend, a Mezőgazdasági Érdemrend, a Tengerészeti Érdemrend, valamint a Művészeti és Irodalmi Rend maradt meg, történelmi szerepük vagy alapításuk különleges körülménye okán.
A fentieken felül az új rend megnyitotta az utat a fiatalabb korosztály előtt is azzal, hogy a szolgálatban megkívánt „kivárási időt” mintegy a felére csökkentette.